Tisztelt Miniszter Urak, Helyettes-főtitkár Úr, Elnök Urak, Alelnök úr!
Excellenciás Hölgyeim és Uraim, Tábornok Urak, Professzor Urak! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink!

Nagy örömömre szolgál, hogy immár 17. alkalommal kerül megrendezésre őszi nemzetközi parlamenti NATO-konferenciánk, még pedig egy olyan időpontban, amely számvetésre és jövőbe tekintésre egyaránt alkalmas.

Hogy csak néhányat említsek a közeljövő, minden valószínűség szerint mérföldkőnek számító, európai, sőt globális biztonságot is hosszútávon meghatározó eseményei közül: decemberben lesz az Európai Unió biztonság- és védelempolitikát homloktérbe helyező csúcstalálkozója, és 2014 őszén a NATO-tagállamok vezetői is tanácskozásra gyűlnek össze. Jövőre befejeződik az afganisztáni NATO-hadművelet, és az ázsiai országban tavasszal új elnököt választanak. Hamarosan húsz éves lesz a szövetség mind ez ideig legsikeresebb partnerségi programja.

Azt gondolom, hogy nemcsak ebben az impozáns teremben helyet foglalók igen nagy többsége, hanem a NATO-tagállamok lakosságának túlnyomó része is egyetért abban, hogy a NATO változatlanul közös biztonságunk legfőbb záloga, minden idők egyik legsikeresebb, legütőképesebb katonai-politikai szövetsége.

A NATO-tagállamok által követett azonos demokratikus értékrend, a gyorsan változó biztonsági környezethez történő gyors alkalmazkodás képessége, és a NATO-haderők által birtokolt katonai technológia páratlanul magas színvonala, mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt a szövetség, megalakítása óta, mit sem veszített tekintélyéből és népszerűségéből.

Az elmúlt három esztendő válsághelyzeteire adott NATO-válaszok azt igazolták, hogy a NATO 2010-ben érvénybe lépett új stratégiai koncepciójának fő irányai, a kollektív védelem mellett a válságkezelő műveletek előtérbe helyezése, a szervezet belső konszolidációja, és a dialógus fokozása a partnerekkel és a szövetségesek között, már eddig is helyesnek bizonyultak.

A 2013/2014-ben jelzett, kiemelkedően fontos biztonságpolitikai események, és a NATO afganisztáni katonai műveletének befejezése utáni új feladatok szükségessé teszik, hogy az európai és amerikai NATO-szövetségesek közösen elemezzék a biztonsági környezetet, amelynek során figyelembe kell venni azt is, hogy atlanti szövetségesünk, az Egyesült Államok érdeklődése egyre inkább a csendes-óceáni térség felé fordul.

A legkomolyabb globális fenyegetések változatlanul a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik proliferációja és a fejlődésben lemaradó államok esetleges összeomlása. A NATO legfőbb erőssége és alappillére ugyancsak változatlan: a kölcsönös bizalomra épülő szilárd és szerteágazó transzatlanti kapcsolatrendszer.

A NATO-szövetségnek közösen, európai és amerikai tagállamainak együttesen meg kell őriznie globális cselekvőképességét. Annak ellenére azonban, hogy a közelmúlt és napjaink biztonsági válságai Líbiától, Malin át Szíriáig Európa kapuinál bontakoztak ki, nem volna célravezető, ha Európa a jövőben kizárólag saját biztonságával törődne, az azonban természetes, hogy közvetlen környezetének ügyei prioritást jelentenek számára. Közös felismerésünk ugyanakkor az is, hogy ahhoz, hogy Európa ne veszítse el stratégiai jelentőségét, amint a gazdasági körülmények lehetővé teszik, többet kell áldoznia a biztonságra és a védelemre.

Az ambiciózus védelmi tervek megvalósításához mindenkor megfelelő erőforrásokra van szükség. Ez a NATO esetében sincs másképp. A szövetség számára egyaránt fontos a kollektív védelemről szóló 5. cikk feltételeinek biztosítása, valamint ha a helyzet úgy kívánja, a válságkezelő műveletek lebonyolítása.

Az alapcélkitűzéseket azonban a NATO-tagállamok védelmi költségvetései jelenleg nemigen támasztják alá, hiszen ezek a 80-as évekhez képest a felére csökkenttek.

A közeljövő egyik másik kulcskérdése tehát minden bizonnyal a NATO-haderők reformja lesz. Fokozni kell készültségüket, hogy minél hatékonyabban tudják leküzdeni az új típusú fenyegetéseket.

A rendelkezésre álló védelmi költségvetések változatlan szűkössége miatt a NATO partnerországainak talán még a jelenleginél is nagyobb szerepet kell kapniuk a szervezet tevékenységében. Műveleti hozzájárulásuk a NATO egyetlen folyamatban lévő, vagy jövőbeli missziójában sem nélkülözhető. Teljesen természetes a partnerországok azon elvárása, hogy amely misszióban részt vállalnak, ott részesei lehessenek a döntéshozatalnak.

A szövetség tervei nem valósíthatóak meg sem a tagországok parlamentjei, sem pedig a közvéleménye széles körű támogatása nélkül, ezért támogatjuk a NATO és a NATO Parlamenti Közgyűlés azon törekvését, hogy a tagállamok lakosságának minél szélesebb körében tudják bemutatni és népszerűsíteni a NATO szerteágazó tevékenységét.

A Magyar Országgyűlés szoros kapcsolatokat ápol mind a NATO-val, mind pedig a NATO Parlamenti Közgyűléssel. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a Magyar Országgyűlés, nem NATO-tagállam parlamentjeként, elsőként rendezhette meg a NATO Parlamenti Közgyűlés tavaszi ülésszakát 1995-ben, majd ezt követően 2000-ben ismételten tavaszi ülésszakra került sor a magyar Parlament épületében. 2015 májusában, húsz évvel az első budapesti közgyűlést követően, immár a megújult parlament épületében újra házigazdái leszünk a rangos eseménynek.

A Magyar Országgyűlés nemzetközi kapcsolatrendszerének és szerepvállalásának egyik legfőbb iránya a Nyugat-Balkán demokratikus átalakulásának, valamint teljes euroatlanti integrációjának elősegítése. A Magyar Országgyűlés 2003 óta – élve az interparlamentáris diplomácia adta különleges eszközökkel – rendszeresen megrendezi a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációjának kérdéseivel foglalkozó konferenciát a régió házelnökeinek részvételével.

Októberi, immár hatodik találkozónkon arról tájékoztattam elnök kollégáimat, hogy Magyarország megítélése szerint a szomszédos nyugat-balkáni térség tartós stabilitása és fejlődése leghatékonyabban az egész régió európai, illetve euroatlanti integrációjával biztosítható. Ezért nemcsak politikai szinten, hanem a gyakorlati együttműködés keretében is következetesen támogatjuk a régió valamennyi államának integrációs törekvéseit.

Magyarország fontosnak tartja azt, hogy a térség továbbra is kiemelt helyen szerepeljen a NATO napirendjén. Ennek megfelelően szükségesnek tartjuk, hogy a NATO következő csúcstalálkozója érdemben foglalkozzon a szövetség további bővítésének kérdésével.

Konferenciánk főbb következtetései voltak, hogy a Balkán-félszigeten a legjobb biztonságpolitika az együttműködés maga, illetve napjaink legfőbb kihívása az, hogy a biztonságpolitikai problémákra tartós megoldást találjunk. Ebben pedig leghatékonyabb eszközeink: a regionális együttműködés fokozása és a jószomszédi kapcsolatok ápolása.

Arról biztosítottam régióbeli kollégáimat, hogy a Magyar Országgyűlés a maga sajátos eszközrendszerével, tapasztalataival a jövőben is kész elősegíteni a térségbeli integrációs folyamatokat.

Hangsúlyoztam ugyanakkor azt is, hogy az integráció sikeres folytatásában a legtöbb feladata és legnagyobb felelőssége mégis az aspiráns országok politikai vezetőinek van, hiszen a legalapvetőbb kérdésekre saját maguknak kell megtalálniuk a helyes válaszokat.

Hasonlóan van ez jelen konferenciánk esetében is, ebben az esetben rangos előadóinkon múlik, hogy segítségükkel megtaláljuk a helyes válaszokat a korunk által felvetett biztonsági kérdésekre, ezért át is adom a szót Önöknek. Köszönöm előadóinknak és résztvevőinknek, hogy elfogadták felkérésünket, illetve meghívásunkat, és előadásaikkal valamint részvételükkel hozzájárulnak rendezvényünk sikeréhez.

Eredményes és hasznos eszmecserét kívánok mindnyájuknak!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!