Beszéd a Független Rendészeti Panasztestület 5 éves évfordulóján.
Tisztelt Miniszter Urak!
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Tisztelt Testület!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jogállam ott kezdődik, ahol nem az erőé a jog, hanem a jogé az erő. Ez a régi bölcsesség jól mutatja azt a küldetést, amiért 2008-ban a Független Rendészeti Panasztestület létrejött. A törvényes rend a közös élet alapja: közbiztonság nélkül nincs szabadság, nincs demokrácia, nincs szociális jólét, nincs közös élet. Alapvető szükség van tehát a törvényes rend megteremtéséhez szükséges erőre, a rendőrségre. Olyan rendőrségre, amely erős, amely hatékony, amelyre minden időben számítani lehet. Olyan rendőrségre, amely lojális az emberekhez, amely megtartja a törvényeket, s amely fedhetetlen. Olyan rendőrségre, amely a hétköznapokban meg tudja jeleníteni ezeket az erényeket abban a rendkívül bonyolult, összetett és kényes, nagy körültekintést igénylő munkában, amit a rend védelmében ki kell fejtenie. Csak így nyerheti el az emberek bizalmát, ami nélkül nem járhat sikerrel. Az emberekét, akikért dolgozik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian emlékezünk 2006 őszére, a példátlan rendőri túlkapásokra. Aki ott volt, nem felejti el. Aki beszélt azokkal, akik átélték, akik megsebesültek, akik megrokkantak, az nem felejti el. Aki csak filmen látta, hogy újra piros a vér a pesti utcán, az nem felejti el. Az igazságszolgáltatás intézményeiben lassan halad előre ez a történet – de előbb-utóbb célhoz ér. Mindaz, ami akkor történt, társadalmi méretekben rombolták a rendőrségbe vetett közbizalmat. Öt évvel ezelőtt kétharmados parlamenti felhatalmazással jött létre a Független Rendészeti Panasztestület, hogy a szükséges kontrollt gyakorolja. Azóta a panaszok kivizsgálásával, a rendőri intézkedések elemzésével, értékelésével, és az azok kapcsán a rendőri vezetőknek tett javaslatokkal nagyban segítette egyfelől az állampolgárok sérelmeinek orvoslását, másfelől a rendőrség munkájának javítását.
2010 óta az új kormány és az új belügyi vezetés az Országgyűléssel együtt jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy a rendőrség elvégezhesse a munkáját. Megtehesse a polgárok érdekében, amit meg kell tennie. Az elvégzett munka eredménye nemcsak a statisztikákban köszön vissza, hanem a közbizalom lassú visszaszerzésének folyamatában is.
Új intézmény jött létre az Önök munkájának nyomán. A Független Rendészeti Panasztestület megalakulása óta eltelt időszak tapasztalatai bebizonyították, hogy fontos helye és szerepe van a magyar jogérvényesítés rendszerében. A Testület tevékenysége mintaként szolgálhat az Európai Unió számára, hiszen Nagy-Britannián és Belgiumon kívül más tagállamban hasonló testület nem működik.
A Testület a szabályozási környezetből adódóan oly módon épül be a magyar jogrendszerbe és úgy képes működni, hogy nem von el hatáskört a közigazgatási hatóságtól, bíróságtól és ügyészségtől, ugyanakkor nagymértékben segíti az igazságszolgáltatás és a közigazgatás munkáját. A Testület öt éves gyakorlata, és elvi éllel kimondott megállapításai iránymutatást jelenthetnek nemcsak az állam és szervei számára, hanem az állampolgároknak is. Így például a gyülekezési jog gyakorlása kapcsán irányadóak lehetnek akár a rendőrök, akár az állampolgárok magatartására. A Testület több esetben, alapos vizsgálatának köszönhetően nem egyszer joghézagokat, jogilag szabályozatlan kérdéseket, esetleg jogi kollíziót ismert fel, amelyre felhívta a jogalkotó figyelmét, megoldási javaslatot kínálva.
Az Országgyűlés, mint a Panasztestület alapítója ezen állandó panaszkivizsgálási mechanizmus fenntartásával is őrködik a jogállami struktúrák felett. Tisztelt Panasztestület!
Önök bebizonyították, hogy a rendőrség civil ellenőrzése nem valamiféle politikai jelszó, nem pótcselekvés. Bebizonyították, hogy a rendőrség munkáját a civilek valóban igazságosabbá, célszerűbbé és törvényesebbé tehetik. Bebizonyították, hogy egy jogállam gyakorlatában valóban helye van a civil kontrollnak, ami erősíti a közbizalmat, segíti a rendőrség harcát a jog uralmának érvényre juttatásában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy mondani szokták, az élet a legnagyobb rendező. Ez a hónapok óta készülő kis konferencia egyfajta ünnepi, születésnapi megemlékezés is kívánt lenni, amelynek keretében örömmel méltattunk volna egy olyan pozitív kezdeményezést, amely mögött nálunk ritka egyöntetű politikai támogatás, és immár a kezdeményezést visszaigazoló sikeres öt esztendő áll.
Nos, a hétfői izsáki tragédia beárnyékolja ezt a mai alkalmat – ellenben aláhúzza az öt évvel ezelőtti döntés fontosságát és a rendészeti panasztestület tevékenységének jelenbeli és jövőbeni szükségességét!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt szokták mondani, ha két ember csinálja ugyanazt a dolgot, az már nem ugyanaz a dolog lesz. Minden azokon az embereken múlik, akik részt vesznek a Független Rendészeti Panasztestület munkájában: elkötelezettségükön, bátorságukon, a jogállamhoz, a törvényekhez és az emberekhez való lojalitásukon. Azon, hogy a törvények által megszabott kereteket milyen módon töltik ki, s milyen eredményeket tudnak felmutatni az emberek védelmében.
A jogállam ott kezdődik, ahol nem az erőé a jog, hanem a jogé az erő. Ez a magyar rendőrség küldetése és ez az Önök küldetése is.
Kívánom mindannyiuknak, hogy legyenek sikeresek e küldetés teljesítésében !
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Tisztelt Testület!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jogállam ott kezdődik, ahol nem az erőé a jog, hanem a jogé az erő. Ez a régi bölcsesség jól mutatja azt a küldetést, amiért 2008-ban a Független Rendészeti Panasztestület létrejött. A törvényes rend a közös élet alapja: közbiztonság nélkül nincs szabadság, nincs demokrácia, nincs szociális jólét, nincs közös élet. Alapvető szükség van tehát a törvényes rend megteremtéséhez szükséges erőre, a rendőrségre. Olyan rendőrségre, amely erős, amely hatékony, amelyre minden időben számítani lehet. Olyan rendőrségre, amely lojális az emberekhez, amely megtartja a törvényeket, s amely fedhetetlen. Olyan rendőrségre, amely a hétköznapokban meg tudja jeleníteni ezeket az erényeket abban a rendkívül bonyolult, összetett és kényes, nagy körültekintést igénylő munkában, amit a rend védelmében ki kell fejtenie. Csak így nyerheti el az emberek bizalmát, ami nélkül nem járhat sikerrel. Az emberekét, akikért dolgozik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian emlékezünk 2006 őszére, a példátlan rendőri túlkapásokra. Aki ott volt, nem felejti el. Aki beszélt azokkal, akik átélték, akik megsebesültek, akik megrokkantak, az nem felejti el. Aki csak filmen látta, hogy újra piros a vér a pesti utcán, az nem felejti el. Az igazságszolgáltatás intézményeiben lassan halad előre ez a történet – de előbb-utóbb célhoz ér. Mindaz, ami akkor történt, társadalmi méretekben rombolták a rendőrségbe vetett közbizalmat. Öt évvel ezelőtt kétharmados parlamenti felhatalmazással jött létre a Független Rendészeti Panasztestület, hogy a szükséges kontrollt gyakorolja. Azóta a panaszok kivizsgálásával, a rendőri intézkedések elemzésével, értékelésével, és az azok kapcsán a rendőri vezetőknek tett javaslatokkal nagyban segítette egyfelől az állampolgárok sérelmeinek orvoslását, másfelől a rendőrség munkájának javítását.
2010 óta az új kormány és az új belügyi vezetés az Országgyűléssel együtt jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy a rendőrség elvégezhesse a munkáját. Megtehesse a polgárok érdekében, amit meg kell tennie. Az elvégzett munka eredménye nemcsak a statisztikákban köszön vissza, hanem a közbizalom lassú visszaszerzésének folyamatában is.
Új intézmény jött létre az Önök munkájának nyomán. A Független Rendészeti Panasztestület megalakulása óta eltelt időszak tapasztalatai bebizonyították, hogy fontos helye és szerepe van a magyar jogérvényesítés rendszerében. A Testület tevékenysége mintaként szolgálhat az Európai Unió számára, hiszen Nagy-Britannián és Belgiumon kívül más tagállamban hasonló testület nem működik.
A Testület a szabályozási környezetből adódóan oly módon épül be a magyar jogrendszerbe és úgy képes működni, hogy nem von el hatáskört a közigazgatási hatóságtól, bíróságtól és ügyészségtől, ugyanakkor nagymértékben segíti az igazságszolgáltatás és a közigazgatás munkáját. A Testület öt éves gyakorlata, és elvi éllel kimondott megállapításai iránymutatást jelenthetnek nemcsak az állam és szervei számára, hanem az állampolgároknak is. Így például a gyülekezési jog gyakorlása kapcsán irányadóak lehetnek akár a rendőrök, akár az állampolgárok magatartására. A Testület több esetben, alapos vizsgálatának köszönhetően nem egyszer joghézagokat, jogilag szabályozatlan kérdéseket, esetleg jogi kollíziót ismert fel, amelyre felhívta a jogalkotó figyelmét, megoldási javaslatot kínálva.
Az Országgyűlés, mint a Panasztestület alapítója ezen állandó panaszkivizsgálási mechanizmus fenntartásával is őrködik a jogállami struktúrák felett. Tisztelt Panasztestület!
Önök bebizonyították, hogy a rendőrség civil ellenőrzése nem valamiféle politikai jelszó, nem pótcselekvés. Bebizonyították, hogy a rendőrség munkáját a civilek valóban igazságosabbá, célszerűbbé és törvényesebbé tehetik. Bebizonyították, hogy egy jogállam gyakorlatában valóban helye van a civil kontrollnak, ami erősíti a közbizalmat, segíti a rendőrség harcát a jog uralmának érvényre juttatásában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy mondani szokták, az élet a legnagyobb rendező. Ez a hónapok óta készülő kis konferencia egyfajta ünnepi, születésnapi megemlékezés is kívánt lenni, amelynek keretében örömmel méltattunk volna egy olyan pozitív kezdeményezést, amely mögött nálunk ritka egyöntetű politikai támogatás, és immár a kezdeményezést visszaigazoló sikeres öt esztendő áll.
Nos, a hétfői izsáki tragédia beárnyékolja ezt a mai alkalmat – ellenben aláhúzza az öt évvel ezelőtti döntés fontosságát és a rendészeti panasztestület tevékenységének jelenbeli és jövőbeni szükségességét!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt szokták mondani, ha két ember csinálja ugyanazt a dolgot, az már nem ugyanaz a dolog lesz. Minden azokon az embereken múlik, akik részt vesznek a Független Rendészeti Panasztestület munkájában: elkötelezettségükön, bátorságukon, a jogállamhoz, a törvényekhez és az emberekhez való lojalitásukon. Azon, hogy a törvények által megszabott kereteket milyen módon töltik ki, s milyen eredményeket tudnak felmutatni az emberek védelmében.
A jogállam ott kezdődik, ahol nem az erőé a jog, hanem a jogé az erő. Ez a magyar rendőrség küldetése és ez az Önök küldetése is.
Kívánom mindannyiuknak, hogy legyenek sikeresek e küldetés teljesítésében !
Sajtószolgálat
2013. április 11.