Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség!

A rendszerváltoztatás történetének egyik legnagyobb pillanatát, legfontosabb mozgalmát jöttünk ünnepelni ma este. A Békemenet idén január 23-án megvédte Magyarország megújításának programját, megvédte a nemzet szuverenitását és megvédte a demokráciát.

Mindez elsőre talán tűnhetne egy ünnepi szónok túlzásának, a tények azonban minden szónál lelkesebben dicsérik mindazt, amit a Békemenet végbe vitt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Robert Schumann írja: „A történelem kemény leckéi arra tanították meg az olyan határvidéki embereket, amilyen magam is vagyok, hogy óvakodjanak a meggondolatlan rögtönzésektől, a túlságosan nagyra törő tervektől. Ám arra is megtanítottak, hogy amennyiben egy elfogulatlan, éretten megfontolt tényeken és az emberek magasrendű érdekein alapuló döntés új, netán forradalmi lépésekre késztet minket, fontos, hogy szilárdan kitartsunk mellette, még akkor is, ha e lépések meggyökeresedett szokásokba, (…) és berögződött gyakorlatba ütköznek.”

Európa atyjának intelme talán sohasem volt aktuálisabb, mint most, Európa nagy válságának idején. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nagy a baj, és a régi módon, a régi eszközökkel nem kerülhetünk ki a válságból. Új forradalmi lépésekre volt és van szükség Európában és Magyarországon.

Európa válsága nem önmagában gazdasági természetű. Nagyon sok válság adódik össze: identitásválság, demográfiai válság, az úgynevezett jóléti rendszer válsága, a demokrácia működési zavarai által létrejött hitelességi válság, a politikai elit egyes részeinek egyre nyilvánvalóbb, korrupt összefonódása a világot uralni vágyó nagy multinacionális pénzügyi és gazdasági vállalkozásokkal – és a sort hosszan folytathatnánk.

Magyarország a válságnak leginkább kitett ország volt. 2002 és 2010 között a rendszerszintű hazugság, a közjó megvetése, az állami intézményrendszer megbénítása, lobbi érdekeknek történő kiszolgáltatása és a kommunikációs térben egy mindent felülírni látszó propaganda kormányzás jellemezte. Kikerülhetetlenül következett az a mély társadalmi krízis, amely nem csak a posztkádári létező szocialista elitet tüntette el – meggyőződésem szerint egyszer s mindenkorra – a hatalomból, de az élet minden területére kiterjedő mély válságot is eredményezett.



Tisztelt Barátaim!

Amikor a kormány soha nem látott hatalmas választási győzelemmel és a belőle fakadó nagy felhatalmazással két és fél esztendeje belevágott Magyarország megújításába, mindannyian tudtuk, hogy a nemzet számára egyetlen járható út van: a válság megoldása. A kormánynak szembe kell szállnia a válsággal és a válságot okozó erőkkel – minden területen és minden értelemben. Ez egy elfogulatlan, éretten megfontolt tényeken és az emberek magasrendű érdekein alapuló döntés volt, ami forradalmi lépésekre késztetett minket – s e lépések mellett azóta is szilárdan kitartunk.

A kormány szembeszállt a válsággal minden értelemben, minden szinten, s ezzel egyszersmind azokkal is szembekerült, akik a válság okozói és haszonélvezői voltak. Amint a miniszterelnök úr mondta: „Leállítottuk a garantált piacokra rátelepedett külföldi vállalatok pénzszivattyúit, és emiatt e cégek tulajdonosainak, továbbá az európai bürokratáknak, spekulánsoknak és sok mindenkinek az érdeke sérült.”

Mindannyian láttuk, hogy miként szerették volna a megrendült európai kormányok mintájára Magyarországot is gyámság alá helyezni ezek az erők. Miként igyekeztek olyan lehetetlen helyzetet teremteni, amikor egyfelől a hitelezők szorítása, másfelől az utcára vitt „elégedetlenek” lemondásra kényszerítik a nép akaratából megválasztott magyar kormányt.



Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Békemenet, amelynek köszöntésére ma összegyülekeztünk, jelentősége óriási. A polgári Magyarország meg tudta védeni a kormányát, és ezzel meg tudta védeni Magyarországot, és meg tudta védeni a demokráciát.

Meg tudta védeni a kormányát, amely szembe szállt a válsággal. Meg tudta védeni Magyarországot: közös nemzeti érdekeinket, szuverenitásunkat. És meg tudta védeni a demokráciát. Azt az elvet, hogy mindennek a népért és a nép akaratából kell történnie a politikában. Azt az elvet, hogy a nép akaratát nem írhatják fel magukat felvilágosult médiaértelmiséginek gondoló zsoldosok és nem írhatják felül az üzleti hasznot az egyetlen értéknek gondoló oligarchák sem. Meg tudta védeni a demokrácia hitelét ország-világ előtt: azt, hogy létezik a szabadság, azt a hitet, hogy a választópolgár döntése és kiállása számít. S nem kevesebbet védett meg mindezáltal, mint a szabadság megéléséhez elengedhetetlenül szükséges méltóságunkat és önbecsülésünket.



Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Békemenet szervezőinek köszönhetjük, hogy meghallották az emberek hangját és felemelték a zászlót. Köszönjük nekik!

A Békemenet túlmutat a szervezőkön: lehetőséget adott ennek az embersokaságnak, hogy segíthessen, és mindeközben megélje azt, hogy összetartozunk. Aki látta, aki jelen volt, aki lépdelt ott a tömegben, az megértette: egymásra találtunk.

A Békemenet jelentőségét csak a Nagy Imre temetésen vagy az Erdély tüntetésen megjelenő sokaság kiállásához lehet hasonlítani. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondjuk, ez is egy történelmi fordulópont volt. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítjuk: ha a Békemenet 1994, a kommunisták hatalomba való első visszatérése előtt szerveződik meg, ma nem itt tartana Magyarország.

A Békemenetnek köszönhetjük, hogy tovább tudtunk harcolni és tovább tudtunk dolgozni Magyarországért.



Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Európának van közös múltja, és ebből adódóan közös identitása. Európa története a 6. századtól a 19. századig a reneszánszok sorozata. Azokban az időkben, amikor a kontinens helyes úton járt, a válságokra reneszánszokkal válaszolt. Újra és újra megkereste azokat az értékeket, amelyek naggyá tették, s így újra és újra előre tudott haladni a fejlődés útján. Meggyőződésem, hogy ezúttal is egy reneszánsz fog következni: a szabadság, a minden jelzőtől mentes demokrácia reneszánsza, amely középpontjába az emberek érdekét, a közjót fogja állítani. Egy reneszánsz, ami visszaadja Európának a maga identitását, és mindazokat az értékeket, amelyeket ez az identitás hordoz.

A Békemenet nem ért véget. Mindaz, ami Magyarországon történik, az Alaptörvény elfogadása és az ország megújításának folyamata, meglepően nagy nemzetközi visszhangot vert. Európában mindenhol felfigyeltek a magyar útra. Ennek nyomán a Békemenet mozgalommá fejlődött, amely összeköti ezeket a szálakat, és közelebb hozza mindazokat, akik egy szilárd értékeken nyugvó szabad Európáról álmodnak.

Kívánom mindannyiunknak, járjanak sikerrel – járjunk együtt sikerrel ezen az úton!