A délvidéki magyarok mártíriumára emlékezve nehéz politikusként szólni (...) mert a politikától, a magyar és szerb politikusoktól már régen nem szavakat, hanem tetteket várnak azok, akik évtizedek óta hiába kérik, hogy legyilkolt családtagjaik, rokonaik, nemzettársaik végtisztességet kaphassanak - fogalmazott a házelnök a Délvidéki Magyar Golgota mottójú országos megemlékezés rendezvényén.

Kövér László a Vajdasági Autonóm Tartomány (VAT) parlamentjének jelenlévő alelnökéhez és Dejan Sahovichoz, Szerbia budapesti nagykövetéhez fordulva azt kérte, tolmácsolják a felelős szerb politikai osztálynak, hogy nincs teljes értékű szerb-magyar jövő az 1944-45-ben ártatlanul lemészárolt délvidéki magyaroknak nyújtott végtisztesség nélkül.

A kormánypárti politikus azt javasolta, Délvidékén jövőre közösen helyezzék el egy olyan emlékmű alapkövét, "amellyel kifejezik, hogy szerbek és magyarok az egymás sérelmére elkövetett bűnökkel nem élnek együtt, nem hagyjuk, hogy ezek a bűnök lelkünket és jövőnket, gyermekeink jövőjét megmérgezzék".

Azt is kérte," tolmácsolják a szerb társadalomnak üzenetünket" , hogy a szerb nemzet nem a magyar fájdalom elutasításával, hanem ezen fájdalom megértésével válhat erősebbé.

Kövér László felidézte a Csúrogon 1945-ben történteket, mintegy két és fél ezer magyar meggyilkolását, elűzetését és kifosztását. Megemlékezésében úgy fogalmazott: a kollektív bűnösség jegyében, etnikai elven, embertelen kegyetlenséggel lemészárolt ártatlan magyarok csontjai ma is dögtemetők és szeméttelepek alatt hevernek, a koponyáik fölött állított kereszteket sorra leverik.

Az Országgyűlés elnöke beszéde végén II. János Pál pápa szavait idézte: "az igazság szabaddá tesz titeket" , majd úgy fogalmazott: "szabad jövőt Szerbiának, szabad jövőt Magyarországnak, végtisztességet az áldozatoknak, és lelki békét mindannyiunknak, csak ezt kívánjuk."

Branimir Mitrovic, a VAT parlamentjének alelnöke arról beszélt, hogy egyetlen háború sem ér véget, amíg be nem gyógyul az összes seb, amit okozott. Emberi megbocsátani, de emberi emlékezni is - fogalmazott, és köszönetet mondott a magyar házelnöknek szavaiért, amelyek segítenek, hogy folytassák a súlyos történelmi igazságtalanságok jóvátételét.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kiemelte: büszke a vajdasági magyar közösségre, mert ilyen méltóságteljesen és katartikusan emlékezik. A vajdasági magyar közösség mindig az egyetemleges magyar nemzet részének vallotta magát, és erre azért volt folyamatosan joga, mert a 40-es évek közepén ilyen magas árat fizettek érte.

Pásztor István felidézve az elmúlt időszak magyar kormányzati intézkedéseit, az állampolgársági törvényt, az új alaptörvényt, a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, köszönetet mondott azért, hogy a nemzet közjogi értelemben befogadta őket. "Hittünk benne, hogy ez bekövetkezik" - mondta.

Hozzátette: a Közép-Európában élők sorsa összekapcsolódik, és a térségi stabilitás nem képzelhető el a közös múlt feltárása nélkül. Az eseményeket fel kell tárni, a tényekkel szembesülni és szembesíteni kell, és ennek lehet a végeredménye a megbocsátás, a megbékélés. A kutatás személyi és anyagi feltételei megteremtődtek, és reményét fejezte ki, hogy lendületet kap a jövőben.

Ez azért is fontos, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a meg nem oldott kérdések az unióban nem tisztázódnak - fejtette ki.

Szólt arról is, hogy néhány napja megkezdődött a szerbiai rehabilitációs törvény általános vitája, és az kezeli azt, ami jelenleg elfogadhatatlan a vagyon-visszaszármaztatási törvényben, azaz a kollektív bűnösség elvét. Reményét fejezte ki, hogy a törvényt tíz napon belül elfogadhatják, és ezzel jogi értelemben is megteremtődik annak a feltétele, hogy a kollektív bűnösség bélyegét lemossák magukról.

"Szerbia mi is vagyunk, akik évszázadok óta ott élünk" - fogalmazott, hozzátéve: fejlődése érdekében hajlandók voltak és lesznek áldozatot vállalni. De a rehabilitáció és a kárpótlás ellehetetlenítését nem várhatja el senki tőlük, és ezt az uniós csatlakozás érdekében sem tudják vállalni.

1944-45-ben az egykori Jugoszláviában, a mai Bácska és Bánát, valamint a baranyai háromszög területén a bevonuló jugoszláv partizánalakulatokból létesült új katonai hatóság utasítására tömegesen kínozták meg és végezték ki a kollektív bűnösséggel vádolt magyar és német nemzetiségű lakosokat. Így álltak bosszút egyebek mellett az 1942. januári "hideg napokért" , amikor magyar katonák mintegy négyezer szerb és zsidó embert gyilkoltak meg. A délvidéki magyarok tízezreit gyilkolták meg 1944-ben és 1945 elején. A Vajdaságból elüldözött magyarok száma 85 ezerre tehető.

A rendezvényen, amelyen túlélők és leszármazottaik idézték fel az akkori történéseket, adta át Schmittné Makray Katalin az idei Arany Búzaszem díjakat. A köztársasági elnök felesége többek között arról szólt, hogy nincs veszélyesebb a gyógyulatlan sebnél, a temetetlen múltnál. A magyarság sok sebet kapott, az egyik legsúlyosabb ilyen tragédia a Délvidéken történt 1944-45-ben - mutatott rá.

Az elismerésben az idén Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidék 1944-45 Alapítvány képviselője és Teleki Júlia, a téma vajdasági kutatója részesült.

A kitüntetést minden évben Szent Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek ítélik oda, aki példaadóan áldozatot hozott a közösségért, a nemzetért. Az Arany Búzaszem díjat 2008-ban hozták létre.

A rendezvényen délvidéki magyarok Kövér Lászlótól emlékérmet vehettek át.

Forrás: MTI