Archívum

Archívum - 2011. május 25.


A Doberdóban elhunyt magyar katonák emléke előtt tisztelgett Kövér László

A Doberdó környékén az első világháborúban elhunyt mintegy százezer magyar katona nemcsak részese, de egyben befolyásolója is volt nemzetünk történelmének - jelentette ki Kövér László szerdán az olaszországi Doberdóban, az elhunyt katonák emléke előtt tisztelegve.

Az országgyűlés elnöke a 2009-ben felszentelt, Visintiniben álló Magyar Kápolnában mondott emlékező beszédében úgy fogalmazott: ahol magyarok vannak a világban, velük ott van egy darab a hazából. Felidézte, hogy az első világháborúban ez az Isonzó melletti fennsík magyar katonák tízezreinek volt "a valóság" , ahol a védelmi körzeteket összekötő ösvényeknek magyar neveket adtak, mert meg akartak őrizni valamit a magyar valóságból is.

"Az utókor emlékezése csak akkor lehet méltó, ha nem pusztán a történelmet ismerjük" , hanem a régi méltóságot, a személyes dicsőséget, hősiességet, és bátorságot is számon tartjuk. A háború tragédiája ma is velünk van, az egész nemzetet sújtó vereségérzésben, a "demográfiai átokban" , mert az emberveszteséget nem lehet pótolni, de velünk van a lelkünkben is nehezen gyógyuló sebként - közölte a házelnök.

Doberdó környékén a "magyar jelenlét" az itt élőknek köszönhetően örökre megmarad, mert ők ápolják igaz emberségből az egykori katonák emlékeit is. Nekik is köszönhető, hogy a magyarok emlékét nem háborgatja semmi, "a tisztesség megadatott, a méltóság megőriztetett" - hangsúlyozta Kövér László.

A doberdói csaták kezdetének évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arra emlékeztetett, hogy itt érte a legsúlyosabb veszteség a magyarokat, mert a környéken mintegy százezer honfitársunk nyugszik szlovén és olasz bajtársai mellett.

Felidézte, hogy 1915. május 23-án üzent hadat az olasz királyság az Osztrák-Magyar Monarchiának, s ezt követően ez a terület vált a harcok központjává. Itt húzódott, az Isonzó folyótól nyugatra a monarchia egykori határa, ahol az öldöklő küzdelem hónapokig tartott, a holttesteket eltemetni sem tudták.

A Magyar Kápolna helyét még IV. Károly jelölte ki, de miután a front összeomlott, a felszentelésére már nem került sor. Mintegy kilenc évtizeddel később, 2009-ben épült újjá és ekkor szentelték fel a kápolnát, amely az olasz, a szlovén és a magyar nép barátságára is emlékeztet.

A megemlékezés végén Kiss Rigó László megyéspüspök áldotta meg a kápolnát és a jelenlévőket. Az olasz Friuli-Venezia-Giuglia tartomány, Doberdo del Lago és Gorizia vezetői, szlovén vendégek és a magyar delegáció tagjai - köztük Pintér László fideszes és Nyikos László jobbikos országgyűlési képviselő - közösen helyezték el a megemlékezés koszorúját az imahely falán.

Kövér László és kísérete ezt követően a hadszíntérnek emléket állító, a közeli San Michele hegyen álló emlékműnél és az ott található múzeumnál rótta le tiszteletét és fejezte be olaszországi látogatását.

Forrás: MTI

Sajtószolgálat

2011. május 25.